Szövetségi kapitány

Dr. Hegedûs Gábor az új szövetségi kapitány

2007. 12. 11.
Úszóként ifjúsági Európa-bajnok volt, majd a rendszerváltás utáni elsõ két amatõr magyar golfbajnokságot nyerte meg, de sokan a tavalyi Budapest Poker Open döntõjének televíziós közvetítésébõl ismerik Dr. Hegedûs Gábort, akit november végén választott meg a Magyar Golf Szövetség elnöksége szövetségi kapitánynak. Vele beszélgettünk golfos múltjáról, kapitányi terveirõl és céljairól.

- Hogyan került kapcsolatba a golffal, mikor kezdett játszani?

- Gyermekkoromban Londonban éltem, szüleim ott dolgoztak, és ott csöppentem bele a golfba. Elõször mint az úszóedzõm caddie-je, de azt borzasztó unalmasnak találtam, ám megengedték, hogy én is kipróbáljam, elsõ próbálkozásaim azonban teljesen sikertelenek voltak. De felkeltette érdeklõdésemet a játék, és édesapámat rávettem, hogy menjünk ki egy gyakorlópályára, ahol fantasztikus érzés kerített hatalmába, ahányszor csak sikeresen elütöttem a labdát. Sokáig azonban autodidakta módon fejlesztettem magam, és amikor profi oktatóhoz kerültem, újra kellett tanulnom szinte mindent, de ennek köszönhetõen lettem késõbb kétszeres magyar bajnok, majd magam is hivatásos oktató.

- A magyar golféletben milyen szerepet vállalt Angliából való hazatérése után?

- Miután 90-ben és 91-ben megnyertem a magyar bajnokságot, még visszatértem Londonba tanulni, és amikor hazatértem, úgy döntöttem, hogy létrehozok egy gyakorlópályát, ugyanis a 90-es évek közepén még csak 1-2 golfpálya volt az országban. Ez az adyligeti Petneházy Golf Club, ott kezdtem el az oktatást is, valamint a golffal mint üzlettel foglalkozni, ennek következtében egyre kevesebb idõm maradt magára a játékra. Cégképviselettel, tanítással foglalkoztam, elõadásokat tartottam és a szövetségben is szerepet vállaltam.

- Hogyan került szóba Ön mint szövetségi kapitány?

- Mintegy tíz éve egyszer már voltam szövetségi kapitány, ám az akkori viszonyok nem kedveztek az én felfogásomnak. Úszó múltamból is kifolyólag edzõként a legjobb játékosoktól profi hozzáállást vártam volna el minden téren, de abban az idõben erre még nem volt készen a magyar golf. Viszont amikor nemrég ismét megkerestek a szövetségtõl, újból átgondoltam a helyzetet, és arra jutottam, hogy változott annyit a helyzet, hogy a golfban eltöltött 27 éves tapasztalatomat kamatoztatni tudjam, és remélhetõleg ebbõl a mostani éljátékosok képesek lesznek profitálni.

- Milyen lehetõségei vannak egy golf szövetségi kapitánynak Magyarországon?

- Noha sokat fejlõdött a golf itthon is, természetesen a hazai golféletet maga 1200 regisztrált játékosával és a nem egész 10 golfpályájával nem lehet még összehasonlítani a vezetõ európai országokéval, de még a környezõ országok is jórészt elõttünk járnak. Ez természetesen behatárolja a lehetõségeinket csapat szinten, ezért sokkal inkább arra kell koncentrálnunk, hogy meglévõ fiatal tehetségek közül ki tudjunk nevelni egy vagy több olyan játékost, aki képes lehet olyan eredményekre, amire felkapja a fejét a magyar média is, ahogy az történt például Talmácsi Gábor vagy Szávay Ágnes esetében. Ha ez megtörténne, jobban odafigyelnének a golfra az emberek, és sikerülhetne a játékkal kapcsolatban élõ téves képzeteket eloszlatni, ami végsõ soron a golf tömegbázisának növekedéséhez vezetne.

- Hogyan tud ebben Ön szövetségi kapitányként segíteni?

- Szeretném a profi szemléletet a fiatal játékosokban elültetni a játék taktikai és mentális aspektusában is. Problémát jelent, hogy azok a fiatal 18 év körüli játékosok, akik itthon már a legjobbak között vannak, külföldi versenyeken nem tudják kihozni magukból a maximumot, aminek mentális okai vannak. Másrészt szükségük lenne arra is, hogy játékuk különbözõ elemeirõl pontos statisztikákat vezessenek, ahogy az a profiknál természetes, ami segítene eligazodni abban, hogy mit kell még játékukon fejlesztenünk. Tehát nekem az a dolgom, hogy a válogatottban lévõ amatõr játékosok pszichés felkészítésében segédkezzek, illetve akinek szüksége van rá, egyéni edzésterveket készítsek, valamint össze kell állítanom a megfelelõ versenyprogramot. Amit még ezen kívül fontos kapitányi feladatomnak tartok, hogy a közvélemény felé hatékonyabban kommunikáljunk a hazai golf fejlõdésérõl.

- Mit tart a legnagyobb gondnak a golf magyarországi megítélésével kapcsolatban?

- Az egész probléma kiindulópontja az, hogy nagyon kevés szó esik a hazai médiumokban a golfról, ezért az emberek többségének régi keletû elõítéletei vannak. Így például sokan azt gondolják, hogy a golf a 60 év felettiek milliomosok szórakozása, és nem is tartják igazi sportnak, ezen kell változtatnunk. Mindig meglepõdnek, amikor elõadásaim során elmondom, hogy a világon többen golfoznak, mint teniszeznek, és hogy a golfjátékosok átlagéletkora 35 év alatt van. Meg kell jelennünk a sajtóban, a különbözõ médiumokban, és be kell mutatnunk, hogy ez igenis komoly fizikai igénybevételt követelõ sport, hogy például 300 méteren túl elütni a golflabdát az van olyan nehéz, mint teniszben 200 km/h-val szerválni. Ezek hatására talán tisztábban látnának az emberek, és megváltozna a golf általános megítélése.

- Milyen eredményekkel lenne elégedett?

- Ha sikerülne elérni, hogy 3-4 játékosnak is nullás hendikepje legyen, az fontos eredmény lenne, ugyanis egyrõl nullára lejutni még óriási fejlõdést jelent, ehhez a profi szemlélet talán hozzá tud segíteni. Fontos lenne az is, hogy nemzetközi versenyeken a játékosainknak ne legyenek kisebbségi komplexusai, hanem élvezni tudják a kihívásokat. Ugyanakkor szeretnék a volt magyar bajnokokkal kialakítani egy közös csapatot, amely nagy tapasztalatával segíteni tudna a feltörekvõ játékosoknak. Szélesebb spektrumban pedig az a célom, hogy különbözõ akciókkal közelebb hozzuk a golfot az emberekhez, különös tekintettel a fiatal generációkra.